A bekötővezeték ingyenes duguláselhárítása a csatornázási művekkel

A lefolyó hálózatnak csak egy részét teszi ki az ingatlanon belüli cső, ami a mi tulajdonunk, a többi része a csatornázási művek hatáskörébe tartozik.
Persze ha az utcán van a dugulás akkor mindenki számára egyértelmű, hogy a csatornázási művek feladata azt elhárítani, de van egy másik, kevésbé ismert szakasz is, ami ugyancsak el szokott dugulni, és amit a közműkezelő tisztít ki dugulás esetén.

Tisztítónyílásról egy kép. A csatornázási művek csak innen tisztít.
Tisztítónyílás

Ez a szakasz pedig nem más, mint a bekötővezeték, ami a belső csatornát összeköti az utcai hálózattal.
Mivel ennek a szakasznak egy része az ingatlanon belül helyezkedik el, ezért sokan nem is tudják, hogy ez a csőszakasz jogilag már a helyi csatornázási művek tulajdona.

Mire való a tisztítónyílás?

A közcsatornára való hivatalos rácsatlakozásnak van egy bizonyos ügymenete, aminek mind a múltbeli, mind a jelen előírások alapján jellemzően kötelező eleme az is, hogy a bekötési terv alapján az ingatlanon belül, a telekhatártól egy méterre ki kell alakítani egy tisztítási-ellenőrzési pontot.
Ez a pont régebben kiépült bekötéseknél egy betonból készült (ún. átadási) szennyvíz akna volt, újabban pedig, a jóval egyszerűbb kivitelezhetőség miatt, inkább csak egy ledugózott narancssárga műanyag cső, amit a felszínig hoznak fel függőlegesen.
Ezeknek a műtárgyaknak az a feladata, hogy ellenőrizhető legyen belőlük, hogy pontosan kinek is a területén van a dugulás, a miénken, vagy a csatművén és szükség esetén a tisztítás is elvégezhető legyen innen.

Ez egyben a szolgáltatási határ is a csatornázási művek számára, tehát ha itt alakulna ki a dugulás, akkor is élhetünk a bejelentéssel, nem csak az utcai hálózat elzáródása esetén.
Tapasztalataink alapján Budapest környékén viszonylag hamar, jellemzően 3-4 órán belül, még aznap ki szoktak szállni a helyszínre a közművek duguláselhárítói, és teljesen díjmentesen elhárítják a bajt.
(Persze valójában nem ingyen teszik ezt, hanem az általunk fizetett szennyvízkezelési szolgáltatás keretében, de ez most mellékes.)

A Fővárosi Csatornázási Művek hibabejelentő felülete.

Tehát amennyiben dugulást tapasztalunk az alapvezetékben, akkor mielőtt duguláselhárítót hívnánk, megpróbálhatunk utána járni, hogy nem-e az utcai csatorna, vagy a bekötővezeték van eldugulva.
Amennyiben az utcán, vagy az említett, kerítés melletti bekötési aknában áll a víz, akkor tudhatjuk, hogy az onnan kifelé vezető szakaszban van a probléma, és hívhatjuk a csatornázási műveket, akik teherautóra szerelt magasnyomású vizes csatornamosó berendezéssel, vagy a köznyelven womával érkeznek, és elhárítják azt.

Az akna ellenőrzése

Időnként nem is szükséges felnyitni az akna fedelét, mert előfordul, hogy az aknatető körül lévő réseken már kiszivárog a szennyvíz.
Viszont fontos, hogy az aknák megnyitása veszélyekkel járhat, elsősorban annak a veszélye állhat fenn, hogy valaki beleesik, ezért ennek a feladatnak az elvégzését mi nem javasoljuk, inkább hívjunk szakembert. Ez a veszély akkor is fennállhat, ha az újabb típusú narancssárga tisztítócsőről beszélünk, bár ilyenkor ez valamivel csekélyebb.
Ha mégis mindenáron mi szeretnénk azt felnyitni, akkor nagyon figyeljünk, hogy senki se eshessen bele.

Miért fontos a bekötőakna megléte?

Mert a csatornázási művek csak akkor fogja elvállalni a dugulás elhárítását, ha az az ő oldalukon alakult ki, és ezt többnyire csak az említett tisztítónyílástól lehet megállapítani. Ha a tisztítónyílás helye nem lenne ismert, vagy nem hozzáférhető, akkor hiába van eldugulva a bekötőszakasz, ők nem fognak hozzákezdeni a munkához. Még akkor sem, ha távolabb a kertünkben valahol lenne egy másik hasonló akna, ahol láthatóan feljött a víz, mert az már a mi részünk, és nem az övék, ahhoz ők nem nyúlnak. Ilyenkor magán úton hívhatunk csak duguláselhárítót, viszont ő pedig elviekben a közművek szakaszához nem nyúlhatna hozzá, tehát előfordulhat, hogy úgy járunk, hogy a dugulást senki sem lesz hajlandó elhárítani nekünk.

Éppen ezért, ha nem tudjuk hogy hol van ez a tisztító, akkor érdemes minél előbb szakemberrel csőkamerával megkerestetni azt, hogy ne járjunk így.
Ki kell emelnem, hogy ezt sokkal könnyebb előre, még a dugulás kialakulása előtt kivitelezni, mint akkor amikor már az kialakult. Ugyanis a lefolyócsövek vizsgálatához használatos műszer, a csőkamera, érzékeny a lencse elkoszolódására. Így hibába mennénk végig a kamerával a csövön, nem látnánk, hogy mikor érünk be vele a tisztítóaknába, és nem tudnánk, hogy hol kell ásni, hogy megtaláljuk annak a tetejét.

Amennyiben mégis utólag kényszerülnénk megkeresni az aknát, még mindig nem dől össze a világ, ugyanis a cső nyomvonalának műszeres meghatározása általában még ilyenkor is a segítségünkre lehet, de ilyenkor az akna pontos helyét valószínűleg találomra elvégzett ásásokkal kell majd megkeresni a nyomvonal mentén, és többek között jóval nagyobb költségekre is lehet majd számítani.

A műszeres vizsgálat ára

A fenti művelet elvégzéséhez szükség van legalább egy kiszállásra, egy kamerás vizsgálatra, és a kamerafej helymeghatározására. Ezek együtt olyan 70 000 Ft-ba kerülnek, bár a dolog árszabása nagyban függ a műveletet elvégző cégtől is, ezért mindig kérjünk előre árajánlatot.

Ha viszont ugyan ezt egy eldugult csőnél kellene megtenni, akkor még szükség lenne találomra elvégzett ásatásokra is, aminek az árát csak az szabná meg, hogy hirtelenjében hány kerítés mellé ültetett tuját, udvari szerszámtároló bódét, vagy mekkora térkővel borított felületet kellene feltörni az aknatető feltárásához.